“Rád néztem, és mosolyogtam,Azt hittem, látod, de nem láttad.Azt mondtam: “Szeretlek”, és vártam, mit felelsz,Azt hittem, hallasz, de nem hallottál.Labdázni hívtalak a kertbe,Azt hittem, utánam jössz, de nem jöttél.Rajzoltam neked egy képet,Azt hittem, elteszed, de nem tetted.Kunyhót építettem az erdőben,Azt hittem, kirándulsz velem, de nem kirándultál.Szereztem jó csalit,Azt hittem, horgászol velem, de nem horgásztál.Beszélgetni kívántam, hogy megosszam a gondolataimat veled,Azt hittem, ez neked is hiányzik, de nem hiányzott.Szóba hoztam a meccset, reméltem, hogy ott találkozunk,Azt hittem, téged is érdekel, de nem érdekelt.Kértelek, hogy kössük össze az életünket,Azt hittem, te is akarod, de nem akartad.A hazám háborúba hívott, azt mondtad,térjek vissza épen, egészségesen.De nem tértem.”(Stan Gebhardt)
~~~
“Az emberiséget a szeretet törvénye uralja. Ha az erőszak, azaz a gyűlölet uralkodna már rég kihaltunk volna. És mégis, a tragédiája a dolognak, hogy az úgynevezett civilizált emberek, és nemzetek úgy viselkednek, mintha a társadalom alapja az erőszak lenne.” (Mahatma Gandhi)
~~~
“A szem, amelyikkel a világot látod, a te szemed. Külső szemeddel az emberekre figyelsz, belső szemedet megőrzöd önmagadnak.
Amikor visszatekintesz, nem magadat látod, mert nem tükörbe nézel, hanem az embereket.
Hogyan vélekedsz a többiekről? Amikor másokra figyelsz, amikor másokat ítélsz meg, úgy véled, szemed csalhatatlan.
Milyennek látod önmagad? Amikor tükröt tartasz magad elé, egy számodra kedves lényt pillantasz meg. Ismert vonásait szereted, mert biztonságot nyújtanak neked; ismeretlen arcát, melyek olykor téged is meglepnek, megértéssel fogadod.
Vajon ugyanígy teszel a többiekkel is?” (Tatiosz)
