"Sok minden történt velem, körülöttem, ezek közül van, amit én magam választottam, és van, amit egyáltalán nem. Csakhogy a kettőt már nem nagyon tudom egymástól megkülönböztetni. Vagyis amiről azt hittem, hogy én döntöttem, annak megtörténte - úgy látszik - már jóval előbb elrendeltetett, még mielőtt én választhattam volna. Olyan érzésem van, mintha egyszerûen csak követném azt az utat, amelyet már valaki kijelölt számomra. Akárhogy is gondolkodom, akármennyire erőlködöm, mindhiába. Vagy talán éppen azért, mert tőlem telhetően igyekszem, úgy érzem, hogy egyre jobban megszûnök én magam lenni. Folyton távolodom a saját pályámtól. És ez rettenetes, kibírhatatlan érzés. Nem is, talán jobb, ha azt mondom: félelmetes."
Murakami Haruki
Doca osztalyaval voltam a Winter Wonderlandbe, es lesokkolt. Nem a hely,hanem, amibe beultunk.
Ez a hely olyan, mint egy vidampark, ahol volt egy jegkori palya is. Eloszor jegkorizni akartunk, de nagyon draga volt, igy nem vettunk ra jegyet. Setaltunk, nezelodtunk, nagyok sok jatek volt. Mikor mar kicsit beljebb ertunk, akkor lattuk, h ott van az a magas oszlop, amire eloszor felakartunk ulni, de mikor meglattuk, h milyen nagy, inkabb hagytuk. Kozben tesom oszt.tarsai eszrevettek egy masik "masinat", ami ide-oda megy, ha felemelkedik. Imadom az ilyeneket meg tok jo kedvunk volt, vettunk ra jegyet es beultunk. Eloszor lejjebb ment a talaj egy picit meg a korlatokat is levittek. Felemelkedtunk. Annyira jo erzes volt eloszor, orultem is,h nem megy olyan magasra. De aztan beindult. Jobbra-balra es egyre magasabbra. A vegen nagyon magasan voltunk es ugy feltem, ahogy eddig eletembe soha. Azok az erzesek... pillanatok.. Leirhatatlan. Sose ereztem me'g ugy, mikor azt akartam kivanni, h "Eleg, hagyjak abba! Kiakarok szallni! Rosszul erzem magam!" De meg se birtam szolalni. Ugy szoritottam azt a hulyeseget, - amit rank hajtott a pasi - h mikor kiszalltunk, zsibbadt az egesz kezem.
Ez az elmeny elmondhatatlan, leirhatatlan. Lehet,h mindenki maskepp eli meg. De EN, aki imadja az ilyen dolgokat... feltem, sose ereztem meg ilyet,az egesz testem remegett, legszivesebben sirtam volna a felelemtol. Vegig csukott szemmel voltam, nem akartam latni, nem akartam tudni, h mi van korulottem, csak ki akartam szallni.
Az egyik lany is sirt, tesommal mi is konnyeztunk...
"Semmi baj nincs azzal, ha valaki fél. A félelem érzelemkifejezés egy ismeretlen helyzetre."
Shrek c. film
Mikor kiszalltunk, mentunk dodge-mezni, na az legalabb nem felelmetes. :D Nagyon joooo volt ^^
Levezettuk a feszultseget.
Beultunk me'g Docaval egy kisertethazba, nem volt ijeszto,de nem is volt olyan rossz:D
